Mint minden középkori városnak, Brassónak is volt városfala, talán a legerősebb egész Erdélyben. A falat a XIV. században kezdték kiépíteni és a XVII. század elején érte el végleges hosszát. Ekkor 3200 méter hosszan ölelte körbe a szászok lakta városmagot. Miután 1686-ban a Habsburgok átvették a hatalmat, Brassó elvesztette fegyveres védelmi jogát, így a várfalrendszer pusztulni kezdett, és ami megmaradt a XIX. századig, annak is jelentős része elbontásra került akkor.

Várfaltúránkat a Postaréten (Livada Poștei) kezdjük, innen indulunk útnak a várfal külső oldalát szegélyező Várkert sétányon (Aleea După Ziduri). Ez egy nyugis sétaút sok zölddel és patakparttal, innen közelíthető meg a Fehér torony, a Fekete torony és a Graft-bástya.

Fehér torony

A Warthe-domb oldalában található Fehér-torony Brassó középkori őrtornyainak egyike. A belváros szinte minden sarkából jól látható. Megközelíteni a Graft-bástyától induló lépcsőn vagy a pojánai úton kialakított parkolóból lehet. A 20 méter magas, fékkör alakú tornyon lőréseket és 4 csukott erkélyt figyelhetünk meg, ahonnan szurkot vagy forró vizet öntöttek az ellenség nyakába. A város szintjéhez képest 30 méter magasan van, az itt készített szelfiknek tökéletes hátteret biztosít az óváros és a Cenk látványa.

Graft-bástya

A Graft-bástya felvonóhíddal és egyesek szerint föld alatti alagúttal is össze volt kötve a Warthe oldalát uraló Fehér-toronnyal. A háromszintes építmény alapjánál a fal vastagsága 4 méter. Mindkét oldalán lőrések és forró szurok leöntésére kialakított nyílások láthatók. Régebb múzeum és kávézó is működött bene.

Brassó földrengéses zónában található, az évszázadok folyamán több pusztító erősségű földmozgást is feljegyeztek. 1473-ban, illetve 1516-ban akkora földrengések voltak, hogy a város falai hosszan leomlottak. Később a károk csökkentése érdekében az épületek közé boltíveket építettek, igy földrengés esetén a falak egymást támasztották. Itt a sétányon a várfalakat a Warthe-domb szikláinak támasztották.

Fekete torony

A Graft-bástyától néhány percnyi sétára tálaljuk a Fekete-tornyot, melyet őrtoronyként utoljára az 1756–1757-es pestisjárvány ideje alatt használtak, amikor itt állomásoztak a város karanténját biztosító őrök. Nevét annak köszönheti, hogy a villámcsapások és az 1689-es tűzvész következtében többször is leégett, falait fekete korom vonta be. A legutolsó felújításakor teljesen eltávolították róla a koromréteget, valamint üvegtetővel fedték be, amely a hajdani cserepes toronysisakra emlékeztet. Erkélyéről gyönyörű kilátás nyílik a Fekete-templomra.

Katalin-kapu

A Fekete torony után a sétány kiszélesedik. Egy kisebb parkocskába bukkanunk rá a legrégebbi városkapura, amely szintén a XIV. században épült és csaknem háromszáz éven keresztül biztosította az átjárást a románok lakta Bolgárszeg, illetve a szász városmag között. Az egykori kapuból ma már csak a kaputorony maradt meg, a mögötte álló bástyaszerű építményt lebontották.

Árvaház utcai kapu

A XVIII. század végén a fellendülő kereskedelem és a népesség növekedése következtében a Katalin-kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat. A Lópiaci kapu felépítésével sem szűnt meg a torlódás, így újabb kapura volt szükség. 1823-ban a bécsi udvar jóváhagyta a helyiek kérését és négy évvel később elkészült az Árvaház utcai kapu, amit sokan diadalívként emlegetnek.

Takácsok bástyája

A kapuk után lassan megérkezünk a városfal déli sarokbástyájához, a Takácsok vagy Lenszövők bástyájához. Az összes közül ez a leglátványosabb. Az 1430-ban épült védművet úgy alakították ki, hogy akár önálló várként is tudjon működni. Mondhatnánk vár a várban. Az elképzelések szerint ide kellett volna visszavonulniuk a vár még életben maradt védőinek, egy végső, kétségbeesett ellenállásra, amennyiben az ellenség az egész várost elfoglalta volna.

A hatszög alakú bástya magassága 12–17 méter, kőből és téglából épült fala alul 4,3, a legfelső szinten 1,5 méter vastag. Belül háromemeletes fa állványzat illeszkedik a falhoz, amelyen minden szinten nyílások vannak: az alsó két szinten ágyúk lőrései és szuroköntő nyílások, a felső, később épített szinteken puskáknak szánt, kisméretű lőrések. Két torony is tartozik hozzá, ahonnan a várfal két szakaszát figyelték.

Az udvaron a Brassó Megyei Múzeum egyik részlege működik, itt láthatjuk Friedrich Hermann 1896-os gipszkarton makettjét, amely a XVII. századi Brassót ábrázolja.

A Takácsok bástyájától a Cenk alatti sétányon (Aleea de sub Tâmpa) folytathatjuk várfaltúránkat egészen a Szövetkészítők, illetve a Cserzővargák bástyájáig, amelyek felújítása most (2026-ban) zajlik. Ez is egy csendes, romantikus sétány a várfal és a Cenk között. Itt található a felvonó alsó állomása, a Kertsch féle vízmű, a zenepavilon, valamint több étterem és kávézó.

Kérjük segítsen nekünk és értékelje cikkünket! Ha tetszetősnek és hasznosnak találja összeállításunkat adjon egy, kettő, három, négy vagy akár öt csillagot (Rate This). Önnek egy kattintás, nekünk fontos visszajelzés. Köszönjük!