Brassó egyik legszebb műemlékét a Tanácstértől pár percnyi sétára, a Kastély utca 50 szám alatt láthatjuk. Ebben a gyönyörűen felújított neobarokk épületben működött a századelőn a város legelőkelőbb szállodája, de a vendégek itt nemcsak szállást kerestek, hanem valami egészen mást is. Falai a férfivé válás szemtanúi voltak, megannyi szenvedélyes együttlétről mesélhetnének. Azonban a második világháború után megtört a varázs és szomorúság lett úrrá a férfi lakosságon, mivel a kommunisták betiltották a bordélyházakat, az előkelő Continental szállodát pedig lekörözték az egymás után épülő hotelek. Következzen tehát egy megtekintésre ajánlott épület, amely kimaradt a hagyományos útikönyvekből, és egy ritkán elmondott történet csak itt a Transutazón!

A két világháború között Romániában a bordélyházak legálisan működtek a rendőrség álltal jóváhagyott helyszíneken. A koronavárosban is akadt örömtanya bőven, a legmenőbbek közé tartozott a Pelikán Bár, a Parisien Girl és az Aranyharang.

Az Aranyharang a már említett szálloda belső udvarán működött, a hölgyek egy hosszú folyóson sorakoztak, és onnan csalogatták szobájukba az urakat. A legforgalmasabb napok a fizetésnapok voltak, amikor a férfiak nemcsak kalapjukat, nadrágjukat vették le a hölgyek előtt, hanem pénztárcájukat kitárva jövedelmük jelentős részét is otthagyták.

A VILÁG LEGRÉGEBBI FOGLALKOZÁSA AKKORIBAN NEM VOLT SZÉGYEN, EGY LÁNY EGY ÜGYVÉDNÉL IS TÖBBET KERESETT.

Az Aranyharang nem számított luxusintézménynek, de a lányok szépek és műveltek voltak, öltözéküket többnyire Párizsból rendelték. A második világháború után azonban megtört a varázs, a kommunista hatalom 1948-ban bezáratta a bordélyházakat, a lányok pedig „erkölcsi átnevelő programba” kerültek. Többségüket a Brassó melletti Bodola község kastélyába helyezték át, ahol átnevelő iskola, vagy közismertebb nevén javítóintézet működött. Az örömlányokból dolgozó nőket neveltek, akik később szocializmus példás asszonyaiként a traktorgyárban és más üzemekben munkálkodtak. Hogy az átnevelés mennyire volt sikeres, és hogy a régi szokásaikkal végleg felhagytak-e arról nincsenek pontos adataink, inkább olvasóink fantáziájára bízzuk.

A neobarokk stílusú műemlék az 1870-es évek elején épült Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján. A homlokzatán lévő nagyméretű és látványos szobrok a bécsi építészetre emlékeztetik az utazókat.

TULAJDONOSA EGY HAVASALFÖLDI GYAPJÚ- ÉS SZÖVETKERESKEDŐ VOLT, AKI SAJÁT LAKÁSAKÉNT HASZNÁLTA AZ ÉPÜLETET, MAJD MIUTÁN ELADTA, CONTINENTAL SZÁLLODAKÉNT MŰKÖDÖTT 1907 ÉS 1947 KÖZÖTT.

A korabeli sajtóban mint központi fekvésű, könnyen meg-közelíthető, ugyanakkor jó levegőjű és olcsó szállodát reklámozták. Napjainkban magánlakások találhatók benne.

Olvassa el a Brassóról szóló további cikkeinket itt.

Kérjük segítsen nekünk és értékelje cikkünket! Ha tetszetősnek és hasznosnak találja összeállításunkat adjon egy, kettő, három, négy vagy akár öt csillagot (Rate This). Önnek egy kattintás, nekünk fontos visszajelzés. Köszönjük!