A hegyek által ölelt történelmi nagyváros, Brassó mindenki számára kínál élményt és látnivalót egyaránt. Ne sajnáljuk rá az időt, fedezzük fel bátran. Sétáljunk végig a kontinens egyik legszűkebb utcáján, járjuk körbe a várfalat, ebédeljünk a főtér valamelyik hangulatos teraszán. Minden látnivalót nem lehet egy cikkbe belefoglalni, így csak néhány ismert vagy kevésbé ismert nevezetességet ajánlunk, de az alábbi bejegyzésből az is kiderül, hogy mit keres egy kisfiú szobra Erdély legnagyobb templomának tetején, mi zavarta a város parancsnokának papagáját, és hogy miért érdemes felkeresni az Édes Lyukat.

Brassót páratlan fekvése és épített öröksége mesebeli erdélyi várossá varázsolja. Sokan az ország legszebb városának tartják, azt viszont kevesen tudják, hogy az idők folyamán több alkalommal is szinte teljesen elpusztult. A törökök és tatárok többször elfoglalták, kifosztották, felgyújtották és védőfalait földig rombolták. 1526-ban egy felhőszakadás következtében árvíz tört a városra, mely után „még a Fekete templom belsejében is halat lehetett fogni”.  Hatalmas pusztítást végzett az 1689-es tűzvész is. A katasztrófát követő helyreállítás több évtizedet, néhány épület esetében egy évszázadot vett igénybe. Példamutató kitartással a szászok minden alkalommal újra és újra felépítették városukat.

TANÁCSTÉR, AHOL A VÁROS SZÍVE DOBOG

A Főtér vagy Tanácstér a város legismertebb és leglátogatottabb helye. Évszázadokon keresztül fontos események helyszíne volt, de itt tartották a vásárokat is. Egy-egy vásárra olyan sok árus érkezett, hogy a tér már nem tudta befogadni őket, így a környező utcákat is kinevezték vásártérnek. A XX. század elején a vásárok megszűntek, a teret leaszfaltozták és parkolóként használták. A nyolcvanas években felújították és átadták a gyalogosoknak. Ekkor épült a szintén emblematikus szökőkút is. Régebben itt állították fel az Aranyszarvas dalfesztivál nagyszínpadát, de itt zajlanak a Brassói Magyar Napok központi rendezvényei is

RÉGI VÁROSHÁZA, MELYBEN KOCSMA ÉS BÖRTÖN EGYARÁNT MŰKÖDÖTT

Brassó városának egyik legjellegzetesebb épülete a Főtér közepén álló Tanácsház vagy régi városháza. A legendák szerint pontosan annak a fának a helyére építették, melynek gyökerei közt egy koronát találtak. Az épületet eredetileg a szűcsök céhe birtokolta. A szűcsök céhe volt az egyik leggazdagabb a városban, ami azzal magyarázható, hogy itt a városban dolgozták fel a környékbeli juhászatból származó bőrt. Az 1420-ban épült Tanácsházat az idők folyamán többször átépítették. Az 1689-es tűzvész utáni felújítása közel száz évig tartott. Jelenlegi barokk formáját 1777-ben nyerte el.  

Nevével ellentétben nemcsak városházként használták, hiszen pincéje tömlöcként szolgált, földszintjén kocsma és halüzlet működött, tornyában harangot helyeztek el és a város második toronyóráját is ide szerelték fel.  

A XVII. században a harangszó mellett a toronyban egy trombitás is jelezte az idő múlását, de ezt a szokást 1727-ben beszüntették, mert zavarta a város parancsnokának papagáját. Ma már se trombitás, se papagáj, de továbbra is az idő fut, az idő száll, ahogy a 4S Street együttes dalában.

ÁRUCSARNOK, EGY GAZDAG ASSZONY AJÁNDÉKA A VÁROSNAK

A Főtér egy másik jellegzetes épülete az Árucsarnok, melyet a XVI. században Apollonia Hirscher építetett annak érdekében, hogy a helyi mestereknek és kereskedőknek legyen ahol kiállítsák és tárolják portékáikat.

A legenda szerint Apollonia Hirscher egyetlen lánya, Barbara megbetegedett, meghalt, majd ékszereivel együtt eltemették. Az éj folyamán tolvajok próbálták elrabolni a családi kriptából az ékszereket, minek következtében a tetszhalott lány magához tért és hazarohant anyjához. Apollonia az Árucsarnokot talán ennek a szerencsés eseménynek az emlékére építtette.

ÉDES LYUK ÉTTEREM, VIGYÁZZ HOL KERESED 🙂

Brassó belvárosában egymást érik a hangulatosabbnál hangulatosabb, éttermek, teraszok. Ezek közé tartozik a nagy múltú Kárpáti Szarvas (Cerbul Carpatin) vendéglő is, melyet az Árucsarnok főtéri oldalán találtok. Az épület hátsó felében működik az Édes Lyuk (Gaura Dulce) étterem. Népszerűségét egy brassói specialitásnak, a „flechii”-nek köszönheti. A kulináris különlegesség receptje évtizedek óta változatlan: a sertéshúst grillen megsütik, sütés közben borral és borvízzel locsolják, majd nagyon vékony csíkokra vágva, sóval és borssal ízesítve fatányéron tálalják. A két vendéglő kapcsán a helyiek szívesen viccelődnek.  Azt mondják, az Édes Lyukat a Szarvas fenekében érdemes keresni.

FEKETE TORONY, MELYNEK SZÍNE FEHÉR

Egykoron a várost 28 toronnyal és 7 bástyával erősített várfal védte. A védművek egyrésze a mai napig fennmaradt. A Fekete-tornyot, utoljára az 1756–1757-es pestisjárvány ideje alatt használtak, amikor itt állomásoztak a város karanténját biztosító őrök.  Nevét annak köszönheti, hogy a villámcsapások és az 1689-es tűzvész következtében többször is leégett, falait fekete korom vonta be.

A legutolsó felújításakor teljesen eltávolították róla a koromréteget, valamint üvegtetővel fedték be, amely a hajdani cserepes toronysisakra emlékeztet. Erkélyéről gyönyörű kilátás nyílik a Fekete-templomra.

FEKETE-TEMPLOM, AHOL HAT ÉVSZÁDA SZÓL A HARANG

A Honterius-udvarban található műemléképület méretei döbbenetesek: 89 m hosszú, 38 m széles és 65 méter magas. Az 1383-1477 között épült és Szűz Mária tiszteletére felszentelt templomot Erdély legnagyobb templomának, valamint a gótika legkeletibb alkotásának tartják. Nevét a XVII. század végén tomboló tűzvész után kapta.  

A hatalmas épülethez számos legenda, történet fűződik. Érdekességnek számítanak a templom bejáratai mellett látható hosszanti vájatok is. A korabeli feljegyzések szerint a hadba induló fiatal katonák itt fenték meg kardjaikat abban bízva, hogy Isten segítségével talán sikerül legyőzni az ellenséget és túlélni az előttük álló csatát.

A legendák közül talán az a legérdekesebb, amely arról a kisfiúról szól, akinek szobrát a templom tetején láthatjuk. A történet szerint ő egy kisinas volt, aki a tetőtéren dolgozott. Állítólag annyira értette a dolgát, hogy a mestere féltékeny lett rá, így aztán egy napon kiküldte őt a tető szélére, hogy nézze meg elég egyenesek-e a falak, majd egy óvatlan pillanatban lelökte onnan. Szörnyű tette után a mesternek bűntudata támadt, így rövid időn belül feladta magát. A legenda szerint a szobrot (az eredetit a templomban őrzik) a többi inas készítette a kisfiú emlékére.

A templom naponta 10.00 – 19.00 óra között látogatható, bővebb információk a következő honlapon érhetők el: http://www.bisericaneagra.ro

ZSINOR UTCA – KARNYÚJTÁSI TÁVOLSÁGRA A FALAK

A belváros egyik legizgalmasabb látnivalójának számít. Európa harmadik legkeskenyebb utcája a középkorban védelmi szerepet látott el, majd sokáig elhanyagolták és csak az utolsó évtizedekben fedezték fel turisztikai vonzerejét. Az Árvaház utcát (Poarta Schei) és az Új utcát (Cerbului) összekötő sikátor hossza 83 méter, szélessége 111 és 135 centiméter között váltakozik.

Sajnos a felújítások során teljesen elveszítette középkori hangulatát, de mindenképp érdemes legalább egyszer végig menni rajta.

ÁRVAHÁZ UTCAI KAPU – BRASSÓ HÍRES DIADALÍVE

Ez Brassó utolsóként nyitott városkapuja, és az egyetlen, amely a régi erődítményből fennmaradt. Története a következő: közel három évszázadig csak a Katalin kapun keresztül nyílt átjárás a szászok lakta városerődöt a románok lakta Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. A XVIII. század végén a fellendülő kereskedelem és a népesség növekedése következtében ez a kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat. A Lópiaci kapu felépítésével a torlódás nem szűnt meg, így újabb kapura volt szükség. 1823-ban a bécsi udvar jóváhagyta a helyiek kérését és négy évvel később elkészült a diadalív.

KOLOSTOR UTCA – TALÁN A VÁROS LEGSZEBB UTCÁJA

Mindig a belváros egyik legforgalmasabb utcájának számított. Nevét a domonkos kolostorról kapta, mely a jelenlegi katolikus templom helyén állt. A havasalföldi román kereskedők csak a Kolostor utcai kapun léphettek be a városba, csak ezen keresztül hagyhatták el azt, és csak a Kolostor utca fogadóiban szállhattak meg. Az 1689-es tűzvész a legtöbb házat elpusztította, a ma látható épületek többsége a XIX. században épült. 1868-ban Orbán Balázs úgy vélekedett, hogy ez Brassó „legszebb és legelegánsabb” utcája.

Mostani bakancslistánkra ennyi fért, de hamarosan újabb brassói nevezetességekkel jelentkezünk. Azonban maradt még egy megválaszolatlan kérdés:

Miért nevezik Brassót koronavárosnak?

Barcaság központi települését a korabeli feljegyzésekben a “korona városa” névvel illeték a címerében található korona és fagyökerek miatt. A névadással kapcsolatosan több magyarázat létezik. Az egyik szerint Salamon magyar király a város fölött lévő Köszörű-patak völgyében, a napjainkban Salamon-kövének nevezett szikla barlangjában rejtette el koronáját, innen kapta a város a nevét. Egy másik történet szerint a városháza építésekor a földben, fagyökerek között találtak egy koronát, ezért aztán a települést Kronstadtnak nevezték el.

Kövessétek a közösségi csatornánkat is, hogy ne maradjatok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Transutazó néven megtaláltok a Facebookon!