Sepsiszentgyörgy főterének kialakítása a XIX. században kezdődött, amikor a mai Szabadság tér köré elkezdtek impozáns középületeket építeni. Ezek közül a legrégebbi az úgynevezett Lábas ház, amely 1821-ben épült, és amelyben a huszárezred parancsnoksága működött. Az építési sorrendben a park túloldalán látható Vármegyeháza következik, melyet 1832-ben fejeztek be.

A klasszicista stílusú épületben tevékenykedett a szabadságharc idején Háromszék Honvédelmi Bizottmánya, az itt lévő gyűlésteremben tartották 1848. november 23-án azt az emlékezetes gyűlést, amely során Gábor Áron vállalta, hogy két héten belül hat ágyút készít Háromszék önvédelmi harcához.

Tudni kell, hogy ekkor már a helyzet nem volt túl rózsás, miután Erdély többi részét elfoglalták az osztrák csapatok, Háromszék ünnepélyesen elhatározta, hogy tovább folytatja a harcot. A helyiek nagy lelkesedéssel vágott neki a küzdelemnek, harangokból és fémedényekből ágyukat öntöttek. Az első ágyút a vármegyeháza mögötti domboldalon 1848. november 28-án mutatta be a mester, és a korabeli tudósítások szerint már az első lövéssel célba talált.

Összesen több mint hatvan rézágyú készült el, ezek közül maradt fenn, ezt 2015 óta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrzik.

1958-ban szerelték az épület falára azt az emléktáblát, amely tanúsítja, hogy a szabadságharc idején ez volt Háromszék Önvédelmi Központjának székháza. A plakett, amely egyébként tökéletes másolata Gábor Áron eresztevényi sírján látható emléktáblának, Puskás István alkotása.

Az idők folyamán az épületben több intézmény is működött, állategészségügyi hivatalnak, megyei útügynek és a gyámhatóságnak adott otthont. 1974 óta a Bód Péter Megyei Könyvtár székhelye.

Kövessétek a közösségi csatornánkat is, hogy ne maradjatok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Transutazó néven megtalátok a Facebookon!