Lassan nyakunkon a várva várt nyár, ami azt is jelenti, hogy ideje kimozdulni otthonainkból és minél több időt tölteni a szabadban. Hétköznaponként többségünknek nincs lehetősége egy hegyvidéki kiruccanásra, de egy parkbeli séta nyugtató, pihentető hatású lehet egy nehéz munkanap után.

Sok más városhoz hasonlóan a kincses városban is akad bőven olyan oázis, ahova elvonulhatunk, ha egy kis nyugalomra, csendre van szükségünk. Az egymás után megújuló parkok nemcsak a helyieknek, hanem az idelátogató turistáknak is tartogatnak látnivalókat. A következőkben a város két legismertebb zöldövezetét járjuk be, de megismerkedünk a város két legújabb parkjával is, amelyeket a közelmúltban nyitottak meg a nagyközönség számára. 

Fellegvár

Ha valaki járt Kolozsváron, akkor biztosan megmászta már a város szívében található dombot, a 405 méter magas Fellegvárat. A kilátót a helyiek Belvedere néven is szokták emlegetni. Ez a szerelmes párok egyik kedvenc találkozóhelye, rengetegen sétálni vagy kutyát sétáltatni járnak fel ide, azonban a legtöbben azért, hogy megcsodálják a kilátást, amit a nyüzsgő város látványa nyújt. Innen nemcsak a belváros tárul elénk, hanem a távolabbi városrészek is. Ráláthatunk a téglalap alakú sétatérre, a Kolozsvár Arénára, a messzi távolban pedig a pár évvel korábban épített West City Tower, vagyis az ország első 25 emeletes tömbháza is feltűnik.

Eredetileg csak a dombon lévő erődöt nevezték Fellegvárnak, amit Giovanni Visconti tervei alapján 1713–1723 között építettek. A katonai létesítménynek, melyben börtön is működött, néhány épületét ma is láthatjuk. Napjainkban a kilátóra egy lépcsősoron juthatunk fel, de régebb egy kanyargós ösvény vezetett a csúcsra, melynek bejárása jobb rálátást biztosított a városra.

A tervek szerint a Fellegvár hamarosan megszépül, ismét kialakítják a régi ösvényeket, az egykori katonai erődítmény műemlékjellege hangsúlyosabbá válik és talán a tetőn látható Funar-keresztet is eltávolítják.

Sétatér

Miután a magasból jól megfigyeltünk mindent, menjünk át az Erzsébet hídon a Kis-Szamos másik partjára és járjuk be a város legnagyobb parkját. A zöldövezetről kevesen tudják, hogy a XIX. század elejéig a terület leginkább egy mocsárra hasonlított, a városbeliek vadkacsára vadászni jártak ide. Parkként 1830-tól tartják számon. A 13 hektáros terület szinte végeláthatatlan, öreg gesztenyefákkal határolt sétányain az év bármely szakaszában megnyugtató érzés végigsétálni.

De nemcsak sétálni, szaladni, csónakázni, hattyúkban gyönyörködni vagy akár házasodni lehet itt, hanem bulizni is. Számos zenei eseményt is szerveznek a park területén, melyek közül a legnagyobb az augusztus első felében megrendezendő Untold Fesztivál.

A sétatér két főépülete a XIX. század végére Pákey Lajos tervei alapján készült el. Az egykori Korcsolyapavilonban és annak teraszán ma elegáns vendéglő működik.

A csónakázótó másik felén pedig a gyönyörűen felújított Kioszkot, vagy ismertebb nevén a kaszinót láthatjuk, amely napjainkban időszakos kiállításoknak ad otthont. Vele szemben, a zenepavilonban tavasztól őszig számos fiatal pár mondja ki a boldogító igent.

Az épület előtt áll a város legszebb szökőkútja, amelyet mitológiai alakok díszítenek.

Vasutas park

Kolozsvár központjától kicsit távolabb, a város egykori iparnegyedének szélén helyezkedik el. Könnyen megközelíthető a Vágóhíd-térről, a vasútállomásról pedig 8-10 percnyi sétával, az Állomás utcán végighaladva juthatunk el ide. A park helyén egykor vásártér volt, az 1960-as években a környéken élők kezdeményezésére rendbe tették a területet, majd az 1980-as években vált Vasutas Parkká. Annak idejét itt alakították ki a Gyermekvárost a területet körbejáró kisvasúttal, télen korcsolyapályával, futballpályával, szökőkúttal. A kétezres évek közepére leginkább egy elhanyagolt, tisztázatlan jogviszonyú területté vált. A felújítást követően visszakapta eredeti rendeltetését, idéntől gyakorlatilag Kolozsvár legújabb parkja.

A parkban több érdekes és látványos designelemet lehet megfigyelni, ezek közül az egyik leglátványosabb a bejáratokat jelző, oszlopokra felszerelt, átlyukaszott, fehér színű betonlap, középén nyírfákkal.

Két tavacskát is kialakítottak, a nagyobbik körül fából készült napozóágyakat helyeztek el.

A parkot egy betonjárda öleli körül és szeli át, a fősétányok között kőlapokból kirakott ösvényeken lehet jönni-menni. A sétányok mentén pedig pipacsok nyílnak.

A parkban az öregfák többségét kivágták, az újonnan ültetett csemetéknek pedig még pár évre szükségük van ahhoz, hogy árnyákot tartsanak, de így legalább átláthatóbb és napsütöttebb a terület, amit a kisebb növények biztosan nem bánnak.

Armătura park

A város második legújabb parkját szintén az iparnegyedben találjuk. Csupán pár száz méter és egy híd választja el a Vasutas Parktól. Évtizedeken át ez is egy elhanyagolt, inkább elkerülendő külvárosi területnek számított, mintsem egy pihenésre alkalmas övezetnek. Most viszont a város legtermészetközelibb, vagy ha úgy tetszik a „legundergroundabb” parkja. Itt hiányzik minden olyasmi, ami egy szokványos parkban lenni szokott, vagyis nincsenek ültetett virágok, szobrok, szökőkútak, de vadvirágok, magasfeszültségű vezetékeket tartó oszlopok, a folyó túlsó partján pedig lepukkant gyárépületek viszont annál inkább. De ami igazán fontos, hogy főszerepben és tényleg karnyújtásnyira a Szamos.

A Nádas-patak fölé épített gyalogos hídról azt is megfigyelhetjük, hogy milyen az, amikor egy kisebb vízfolyás egy nagyobba torkollik. Ideális helyszín akár egy földrajzórának is.

A sétányok többsége a park napsütöttebb részén a folyóval párhuzamosan van kialakítva, az öreg fáktól árnyékos terület pedig a főút mentén húzódik. Itt kaptak helyet a sportpályák is.

Kolozsvár folyamatosan változik és vele együtt parkjai. Ez nemcsak a helyieknek jó, hanem az idelátogató turistáknak is, akik a belvárost vagy a kissé távolabbi városrészeket járva bárhol megszusszanhatnak civilizált körülmények között. Ráadásul érdekességet is láthatnak bőven.

Kövessétek a közösségi csatornánkat is, hogy ne maradjatok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Transutazó néven megtalátok a Facebookon!